Bár a nagymamája szerint Sári áldott jó kislány, örökké nevet, sosem sír, hang nélkül végigalussza az éjszakát, és általában úgy viselkedik, mint egy növendék női Buddha - én ennél kicsit árnyaltabban látom a helyzetet. Tény például, hogy eddig a szigorúan éjszakának tekinthető időszakban, mondjuk éjféltől ötig, egész életében csak egyszer hallatta hangosan a nemtetszését, de a nagymama nem látja azt az éjszakánkénti párszor fél-egy óra kézfogást, hassimogatást, susogást, aminek ez a csend köszönhető. Viszont készséggel elismerem, hogy valószínűleg mégis szerencsések vagyunk, hiszen nagy tempóban gömbölyödik és nyúlik, eddig semmi baja nem volt, és csak akkor nyűgös, ha meleg van, vagy zajt hall, vagy túl fáradt, vagy én ideges vagyok, vagy front jön, esetleg telihold, vagy törülközés van, öltözés, vagy vetkőzés, unatkozik, szóval csak akkor, ha érthető indokai vannak.
A legjobb dolog, hogy jól eszik, mindig örömmel, mohón és eredményesen. A La Leche Liga, a szoptatás amazonjainak lelkes követőjeként sosem méregettem, mennyit eszik és mennyi ideig, nem itattam vízzel vagy teával, és a tápszerrel hirtelenjében nem is tudnék mit kezdeni, ha egyáltalán felismerném. Ez a nemtörődöm módi rendre kiveri a biztosítékot az idősebb nőrokonoknál, akik a magunk vérmérséklete szerint fejezik ezt ki, a "kislányom, te hülye vagy"-tól (nagynéném) a néma, rosszaló (?) csodálkozásig (anyósom, a nagymama). Mindegy, én eddig hajthatatlan voltam ebben, Sári pedig bőszen jelentkezett, mint egy Breitling kronográf, pont három óránként, hogy megkapja az adagot. Történt azonban, hogy a nagymamánál töltött vakációnk utolsó napján Sári a délután jó részét sírással töltötte, és a vérszemet kapó nagymama sikeresen keresztül vitte rajtunk érvelését, miszerint édeskömény tea nélkül lehetetlen és már-már kegyetlen dolog felnevelni egy kisbabát. Minden kisbabának fáj a hasa. Tudtam, hogy front, telihold és egyéb szerencsétlen dolgok konstellációja van, mégis, látva a krokodilkönnyeket, hittem neki, és rohantunk az ügyeletes patikába teáért, amit Sári kicsit csodálkozva fogadott, de végülis nem tiltakozott néhány korty ellen.
Másnap hazajöttünk, és a 2,5 órás autóút után Sári megebédelt, majd nyugtalan álomra hajtotta fejét. Kisvártatva azonban felébredt, és huncut nézelődés helyett hamar sírásba kezdett. Nagyjából a következőre gondolt:
Felébredtem, és lehet, hogy furcsa, de igen éhesnek érzem magam. Hadd egyek gyorsan egy kicsit. Én mentem és bazsalyogtam neki, hogy jaj felébredt a szép kislány, jól aludt-e stb. majd látva a hüppögést felvettem és magamhoz is szorítottam, pont oda ugye, ahol ezúttal a ruhámmal lefedett terített asztal található. Jólvan, jólvan szívesen beszélgetek veled máskor, te is aranyos vagy, hogy jössz, amikor felébredek, de most már adjál enni! Egyre jobban ölelgettem, látva a rosszkedvet, csodálkoztam, hogy szinte püföl a kezével. Megőrülök, vedd már le ezt a pólót, nem látod, hogy éhen halok?! KAJÁÁÁÁT!!!!! Dühtől vörös fejű kisbabámat kezemben tartva mentem át Tamáshoz, aki a másik szobában épp dolgozni próbált, és megosztottam vele, hogy vészhelyzet van, azonnal tennünk kell valamit, mert a kislányunk, most már kétségtelenül hasfájós lett, nagyon szenved. Fogja gyorsan ő pumába, a karjára téve, mert neki nagyobb a keze, meg egyébként is jobban csinálja. Valaki azt mondta, hogy a vízcsobogás megnyugtatja ilyenkor a babákat. Irány a fürdőszoba, megengedem a vízcsapot, na ez tényleg jó, Sári pár pillanatra elhallgat. Igen ám, de nem folyathatunk ki több köbméter vizet, nem engedi az ökológiai szemléletünk. Be a szobába a laptophoz, amire korábban elmentettem egy vízcsobogás-hangot. De ez a hang túl rövid, nem tudom, hogy kell a winampot végtelenítőre állítani, add ide Sárit, állítsd be. Csobogás indul. Persze teát is kellene csinálni, fogd meg légyszi. Ki a konyhába, elő a konyhaszekrény mélyéről a kislábost, amiben babadolgokat lehet főzni. Nincs meg. Add ide Sárit, keresd meg te. Kimosni a lábost, majd ki is főzni, hiszen évek óta hever ott használatlanul. Aztán betenni a mikróba a sterilizálót a cumisüveggel. Felforrt a víz, kiönteni, majd előkotorni a babavizet. Abból megtölteni a kislábost, újra feltenni forrni. Előkeresni a teát. Közben maximális hangerőn szól az mp3 vízcsobogás, és Sári újra Tamás karjában kiabál, Mi a jó úristent csináltok? Húzd fel a pólód, ülj le, és adj végre ENNI!!! Pityeg a mikró, ez kész. A minél gyorsabb hideg cumisüveg előállítás végett a streilizálóból kicsapó gőzzel jól megégetni a kezemet. A teának három percig kell ázni, de elég jó színe van már, egy perc is elég lesz. Most gyorsan lehűteni. Elővenni egy nagy lábost, megtölteni hideg vízzel. A konyhában nem folyik hideg víz, berohanni a fürdőszobába. Kiderül, hogy nem fér bele a kislábos a nagylábosba. Most elővenni egy még nagyobb lábost? Nem, tea át a cumisüvegbe, az be a hideg vízbe. Esküszöm, éhen halok, és annak ti lesztek az okai!!! Jaj nézd, már egész lila a feje. Hallottam, hogy hasfájásra jót tesz, ha hajszárítóval fújják a meztelen hasát, nem kéne feltennünk a pelenkázóra és kipróbálni? Lehetne, de a pelenkázónál nincs konnektor, ahova bedugjuk a hajszárítót, várjunk még ezzel. Nem hűl ez a tea, nem hűl. Ja, kevergetni is kéne. Újabb égés, ezúttal a csuklón. Ez még nem langyos. Kevergetni. Jó lesz, gyere igyál.
A végre elkészült teát Sári ismét nagyokat nézve, de hajlandó volt lenyelni, és ettől kicsit meg is nyugodott. Épp eléggé ahhoz, hogy kilássak a szűk csövemből, ahol poronty-postok és egyéb jótanácsok lebegtek csak, és ránézzek a sütő órájára. Már ennyi az idő? Ebben a nagy felhajtásban húsz perccel el is múlt az etetési idő, akkor talán megszoptatom. Ha fáj a hasa, akkor majd legfeljebb nem eszik. Végre leültünk a szobába, kikapcsoltuk a harsogó digitális vízesést, és odavettem Sárit az ölembe. Hálistennek! Nem tudom, mi volt ez az egész, de csak eljutottunk idáig. Jaj de finom! Olyan vehemenciával evett, amit ritkán látni, mi pedig leereszthettünk, hogy először csak óvatosan, hitetlenkedve, majd egyre hangosabban röhögjünk magunkon.
Annak az egynek örülök, hogy a hajszárítós trükköt nem vetettük be, így megmenekültem attól, hogy olyan anya legyek, aki az éhes gyerekét levegővel akarja megetetni, miközben tele a kamra.
